Japán CD-k gyűjtése

Formátumok

A CD-k vonatkozásában a legelterjedtebb formátum - Japán esetében is - a 12 cm átmérőjű diszk egy klasszikus 1 cm vastag, ún. „jewel case” tokban. A legtöbb hanganyag ilyen formátumban jelenik meg. Ezekhez - az esetek nagy részében - tartozik egy OBI és egy insert. (Ezekről a későbbiekben írok részletesen.) Létezik digipack-os csomagolás is, ezek azonban ritkábbak. Vangelistől egy ilyen japán kiadványom van (Chariots of Fire, 2006). Előfordulnak importált digipack-os kiadványok is, melyekhez csak egy japán obi-t csatolnak, minden egyéb teljesen megegyezik a nyugati kiadással.

Van azonban egy formátum, ami szinte kizárólag csak Japánban terjedt el a 80-as, 90-es évek határán: a 8 cm single CD (vagy 3” CDS) formátum, melyek a standard CD-nél mérteben és kapacitásában is kisebb lemezek. Mindössze 24 percnyi hanganyag fért rá. Egyfajta nosztalgia lehetett a 7” single-lemezek irányába. Igaz, ilyen mini CD-k Japánon kívül is feltűntek, még Vangelis esetében is (Missing). Ami igazán egyedivé tette a japán kiadást, az a csomagolás. Míg a európai, amerikai verziókat vékony műanyag slim-tokba tették, olykor normális CD-méretű adapterrel együtt, addig a japán minikorongok egy ún. „snap pack”-ba kerültek. Pontosabban a legtöbben így ismerik ezt a fajta csomagolást. Eredeti japán neve a „tanzaku”, mely utal arra a hosszú papírcsíkra, melyre a kívánságokat felírják a Tanabata fesztivál alatt. Tehát a csomagolás alapja egy, a mini CD átmérőjénél kétszer hosszabb karton, ez maga a „tanzaku”. A karton kinyitható vagy felhajtható és benne a CD egy műanyag keretben van. Ez a műanyag keret maga a „snap pack”. Szóval az ilyen fajta csomagolás pontos megnevezése „tanzaku sleeve/snap pack”. És hogy miért is „snap”? A műanyag keretet, amiben a lemez található ki lehetett pattíntani és a kartont a perforációk mentén be lehetett hajtogatni, ezzel gyakorlatilag felére csökkentve a csomagolás méretét. Erről a folyamatról, képes leírás is van a tokban. Azonban ezt a hajtogatást szinte senki nem tette meg. Ezt a gyártók is belátták és később elhagyták a perforációt és már olyan borítógrafikákat alkalmaztak, melyek teljesen lefedik a tanzaku-t. Életemben egyszer láttam egy összehajtogatott csomagolást. (Remélem megtalálom a képet) Sajnos egyik Vangelis albumhoz sem készült ilyen mini single-cd. Gyűjteményemben egy ilyen kiadványa van (ABHW). De létezik még egy Donna Summer 8cm single CD is, amit vadászok.

Az ezred forduló idején elkezdték a mini CD-lemezeket a kiadók a műanyag, 12cm CD-khez való slim-case-be csomagolni, a „tanzaku sleeve/snap pack” idővel teljesen eltűnt, bár a 8 cm lemez még húzta egy darabig. Valószínű túl sok maradt készleten a kiadóknál. Állítólag a kegyelemdöfést a Playstation 2 megjelenése adta. A konzolban a CD olvasó függőlegesen helyezkedett el, így a mini-cd-ket csak adapterrel lehetett (volna) használni. Miután a mini disc végleg eltűnt, a japán single CD kiadványok teljesen hasonlóak lettek a nyugati kiadásokhoz.

Japánban még népszerű az ún. mini LP replica CD is. Még a CD megjelenése előtt, vinyl-lemezen kiadott Vangelis, Jon and Vangelis, Aphrodite’s Child albumokból jónéhány kapott ilyen kiadást. Ez a csomagolás, gyakorlatilag teljesen megegyezik a LP-ével, csak a bakelitkorong helyett, egy CD-t találunk benne. Megvan a kinyitható tok (gatefold), az OBI, az insert, az inner sleeve, sőt még az antisztatikus fólia is. Nagyon jó minőségű, igényes kiadványok ezek. A Disc Union japán hanglemezbolt még tartódobozt is készített ezekhez a kiadványokhoz, melyeket kizárólag a náluk vásárlóknak értékesítették.

A szigetországban elég népszerűek az ún. Super Audio CD-k (SACD) is. Sok Vangelis kiadvány is újrakiadásra került ilyen formátumban is. Az SACD-t Sony és a Philips közösen fejlesztette ki és mutatta be 1999-ben. A formátum nagyobb kapacitású volt, mint a CD, így lehetővé tette a nagyfelbontású hanganyagok tárolását, ezáltal magasabb minőségű zenét lehetett a lemezre írni. A legtöbb SACD hibrid, vagyis kompatibilis sima CD lejátszókkal is, azonban vannak olyan single- vagy dual-layer SACD-k, amik csak SACD-lejásztóval olvashatók. Kifejezetten gyűjtőknek és audiophile-rajongóknak készülnek ezek a kiadványok.

Szintén Japánban népszerű az ún. Super High Material CD (SHM CD). Ezek gyakorlatilag ugyanolyan CD lemezeket, mint a sima kompakt diszk, azonban magas minőségű anyagok felhasználásával készülnek, ezért a jobb minőségben tudják visszaadni a zenét. Ezek szintén audiophile és gyűjtői darabok, és némelyik nagyon igényes csomagolásban került kiadásra, mint példul a 666 Platiunum SHM-CD-kiadása.

2022-ben megjelentek Vangelis RCA-s kiadványai (Heaven and Hell, Albedo 0.39, Beaubourg, Spiral), valamint a Dircect album ún. Blu-spec CD2 (BSCD2) formátumban. A Blu-spec CD formátumot a Sony fejlesztette ki 2008-ban, és Blu-ray lemezek elvén alapult a működése, annak ellenére, hogy ezek egyszerű CD-k, melyek kompatibilisek a standard CD-lejátszókkal. A technológia lényege az volt, hogy kék lézert használtak a CD-n a „bevágások” elkészítéséhez, vagyis a CD-k írásához. Ezzel szemben a „klasszikus” módszer az infravörös sugarat használta. A kék lézeres bevágások sokkal pontosabbak voltak, amik jobb lejátszást eredményeztek. A Blu-spec CD-n lévő bevágások szélessége 125 nm, szemben a hagyományos CD 500 nm-es szélességével. A Blu-spec CD2 ennek egy tovább fejlesztett verziója, mely 2013-ban jelent meg.

Promo / Sampler

Promóciós kiadványok szinte minden országban léteznek, ahol létezik zenei piac. Természetesen Japánban sincs ez másképpen. Ezeket a kiadványokat kereskedőknek, zeneipari menedzsereknek, üzletkötőknek, televízióknak, rádióknak szánják első sorban. Mint szinte minden, ezek a kiadványok is feltűnnek a second-hand piacon és ott megleli őket egy-egy lelkes gyűjtő. Az én gyűjteményemben nem sok ilyen japán kiadvány található, de a „fekete öves” gyűjtőknek fontos, hogy minden kiadvány promóciós verziója is meglegyen. Ami elsőre feltűnhet egy promóciós termék esetében, hogy nincs vonalkód, vagy a vonalkódra egy matricát ragasztanak „minta termék” felirattal. Ilyen matrica kerülhet az elülső borítóra is, például vinyl-lemezek esetében. A promóciós termékek ugyanúgy rendelkeznek obi-val és insert-tel. A CD-korong belső kivágatán a „SAMPLE” felirat található. A legtöbb esetben a promóciós termék csak ennyiben különbözik a kereskedelmi forgalomba került változattól. Vannak azonban olyan kiadványok, amik csak promóciós céllal jelennek meg. A 2002-es labdarúgó-világbajnoksághoz elég sok ilyen Vangelis zenét is tartalmazó kiadvány köthető. Nagyon különleges japán promóciós kiadványt adott ki az Universal a 2003-as Odysssey válogatáslemezhez. A CD egy nagyméretű kartonba volt helyezve és a több, mint egy órás albumról egy 10 számos, mindösszesen 18 perces sampler anyagot készítettek. És itt át is térnék a sampler CD-kre. Ezek akár külön kategória is lehetne, azonban mivel ezek általában egyben promóciós kiadványok is, ebben a szekcióban említem meg őket. A sampler kiadványok sosem felelnek meg egy az egyben az általa promotált kiadványnak. Általában kevesebb dal található rajtuk és sok esetben le is vannak rövidítve, lényegesen. Olyan sampler CD-ket kapnak például a rádiók, televíziók, melyen egy-egy dalból kivágnak pár másodperces részeket és ezeket műsorok összekötőzenéjének, főcímzenéjének használják. Néha hivatalosan is hozzájuthat a gyűjtő egy promóciós sampler CD-hez. Ilyen volt például, amikor a Tűzszekerek blu-ray kiadásához mellékeltek egy sampler CD-t, amely a Chariots of Fire albumról tartalmazott négy dalt.

Katalógusszám

A katalógusszám biztosítja a legegyszerűbb beazonosítását egy-egy kiadványnak. Ezt gondolhatnánk laikusként. A gyűjtők gyakran tapasztalják, hogy egy-egy lemeznek ugyanaz a katalógusszáma, mégis más országban lett kiadva, vagy éppen egy tizedik újrakiadásról van szó. Szerencsére a japán CD-k esetében elég logikusan és jól nyomon követhetően épülnek fel ezek az azonosítók. A kezdetben ott sem így volt. Pontosabban logikusan indult (lásd első 50 japán CD) aztán jöttek az ac hoc-nak tűnő számozások is: Antarctica (3112-22, P33P 20068), Chariots of Fire (P33P 20132). Vannak olyan kiadások is, amelyek gyakorlatilag egy az egyben a nyugat-német kiadású CD-k, csak egy OBI-t matricáztak rá, így a katalógus számuk is részben, vagy teljesen megegyezik az európai kiadással: Chariots of Fire (P33P 50013/800 020-2), China (813 653-2). A NIHON-RECORD KYOKAI, vagyis a Japán Hanglemezipari Szövetség lemezkiadói a 90-es évektől kezdve rendszert vittek a japán CD-k katalogizálásába.

Négy betű és maximum négy szám lett a hivatalos formátum: „XXXX-1234”

A betűk is már hordoztak információt. Az első két betű a kiadóra utalt. Az évek során az összeolvadásokkal, szétválásokkal, felvásárlásokkal ezek változhatnak.

Néhány példa Vangelis kiadványra vonatkozóan:

Teljes lista:

A katalógus szám harmadik betűje – ahogyan az a táblázatból is látszik – CD-k esetében mindig „C”, vagyis adathordozótípusonként egységes.

Néhány további példa: DVD-Video esetében „B” (Mythodea, SIBP-14), DVD-Audio esetében „A”, Blu-ray-Audio esetében „X”.

A negyedik betű mibenlétéről sajnos nem találtam információkat, de gyanús, hogy ez is a kiadóra utalhat, esetleg az előadóra. A kötőjel utáni számok pedig az egyedi azonosítást szolgálják.

Összegezve: a 90-es évek után megjelent japán kiadványok beazonosítása a katalógusszám alapján nagyon egyszerű. Ha Discogs-on bepötyögjük az azonosítót, szinte biztos, hogy azt a kiadványt kapjuk, amit keresünk (esetleg annak promó verzióját).

OBI

A japán termékek gyűjtőinek „szent grálja”. Gyakran hivatkoznak így arra a kis papírdarabkára, amit obi-nak hívunk. Az elnevezés a kimonó megkötésére használatos selyemövből származik, melyet obi-nak hívnak. A gyűjtők azonban már egy angol rövidítésként is kreáltak: Outer Band Insert, vagyis külső szalagbetét. Ezeket a papírszalagokat elsőként könyvek esetében használták az 1930-as évekből, hogy több információt tudjanak feltűntetni a kiadványról. A hatvas évektől azonban a hanglemezgyártók is meglátták bennük a potenciált és a lemezborítók köré is feltették ez a kis papírcsíkot. Nemzetközi kiadványoknál kifejezetten jó szolgálatot tett, hiszen japán nyelven voltak rajta az információk. Az obi olyan népszerű lett, hogy szinte minden kiadó, minden lemezhez elkezdte csatolni. A népszerűsége a CD-k megjelenésével sem kopott meg és a kiadók a CD-re méretezve is mellékelték a papírszalagot a kiadványaikhoz. Később a videójátékok, DVD, Blu-ray és szinte minden egyéb adathordozó kötelező eleme lett az obi. Most első sorban a zenei CD-ket kapcsolódó „selyemövekről” szeretnék részletesebben írni.

Milyen információt tartalmaz?

Az obi szinte kizárólag japán nyelvű, ennek megfelelően nagyrészben japán karaktereket találhatunk rajta. Feltűntetik az előadó nevét, az album címét, a kiadványon található zeneszámokat és azok sorrendjét idővel, a kiadót, annak logóját, valamint a katalógus számot. Gyakran a kiadás dátumára és egyéb dátumokra vonatkozó információkat is megjelenítenek az obi-n, de itt kaphat helyet a vonalkód is és az árra vonatkozó információk. 1989. április 1-től kötelező az árat kétféleképpen is feltűntetni: adók nélkül és adót tartalmazva. Ha egy kiadvány egy bizonyos szériához tartozik akkor az erre vonatkozó információk is itt kapnak helyet úgy, mint a széria logója és a széria többi kiadványainak promóciója. Nem ritkán még az előadóról és az albumról több háttérinformációt is leolvashatunk az obi-ról. Persze a hely véges, de nagyon sok információt tudnak egy-egy ilyen papírszalagra rázsúfolni. Az obi-k dizájnja nagyon változatos. Általában a kiadók a lemezborítóhoz jól passzoló dizájnt szoktak kialakítani, ennek ellenére vannak szinte egyforma obi-k is, például egy adott szériánál.

Hol van az obi?

CD-k esetében általában az obi-t a tok bal oldalán helyezik el úgy, hogy mind az elülső, mind a hátsó oldalára a toknak pár centit átfedjen és teljesen lefedje a tok bal oldali gerincét. Így a polcon elhelyezve is jól olvasható a japán információ. Ez az általános standard, azonban Vangelis kiadványok esetében is találkoztam ettől eltérő obi-val. Például az Odyssey első Universal-kiadásánál az obi, teljesen befedi a borító hátsó részét (wrap around obi), így nagyon sok információt, képet is tud tartalmazni. A 2007-es japán kiadású, háromlemezes Blade Runner box obiját például vízszintesen a tok aljára helyezték el. A CD-kiadás korai szakaszában, például az Antarcica első CD kiadásánál az obi, még az elülső borító része volt és úgy hajtották vissza a tokba, ezzel biztosítva egy fajta rögzítést. Szintén rögzítettek az úgy nevezett felmatricázott obi-k. Ezek is korai kiadású CD-knél fordulnak elő, például olyan esetben, amikor a lemez nem japán kiadású, csak így tűntették fel japánul az információkat a kiadványról. A mini LP replica CD-khez is csatolnak obi-t. Sőt, előfordul, hogy két obi-t is kapunk ezekhez a CD-hez, ugyanis mellékelnek egy standard, a vékony CD-tokra ráhajtott obi-t, valamint megkapjuk az eredeti vinyl-hez csatolt obi mini replikáját.

Hogyan tároljuk?

Mivel az obi-k általában nincsenek rögzítve, nagyon könnyen elvesznek. Second-hand CD esetében előfordulhat, hogy már megvásárláskor kidobták. A gyűjtőknek ezért is fontos, hogy ha japán kiadványt vesznek, legyen meg az obi. Akár száz dolláros különbségek vannak egy-egy Vangelis CD esetében, ha megvan az obi, vagy ha nincs. Ezért is fontos kérdés, ha meg van a „szent grál”, akkor azt hol tároljuk. Matricázott, vagy az elülső borítóhoz rögzített obi-k esetében nem kérdés ez. A nem rögzített obi-k tárolására vonatkozóan azonban több „iskola” is létezik. Én személy szerint a klasszikus tárolás híve vagyok, vagyis tároljuk ott az obi-t, ahol annak a helye van. Mivel az obi nem rögzített, ezért ilyen esetben mindenképpen egy fóliában célszerű tárolni ezeket a CD-ket. Én azért szeretem ezt, mert az obi szem előtt van és a polcra helyezve a CD-t a japán feliratot látom, ami nagyon jól mutat és üde színfoltja a gyűjteménynek a nyugati kiadványok, ugyan olyan dizájnú CD borítójai között. Lehet még az obi-t tárolni a CD tokban is. Nagyon sokan a booklet mögött tárolják, becsúsztatva a kis műanyag „fül” mögé. Nagyon fontos, hogy mindenképpen a „fül” mögött tároljuk, különben a tok becsukásakor megnyomódik, sőt akár el is szakadhat az obi. Létezik ún. „tall obi”, ami magassága eléri a tok teljes magasságát, ezért nem lehet rakni a CD tokba. Van aki a booklet szélénél visszahajtva, abba félig becsúsztatva tárolja, így látható becsukott toknál is az obi. Létezik egy egészen extrém tárolási mód, a cd tálca mögött. Nem igazán tudom értelmezni, hogy ez miért jó. Nem lehet látni az obi-t és még akár meg is nyomódhat a tálca és a cd rögzítő fülek alatt.

Az obi-k hozzájárultak ahhoz, hogy a japán kiadványok ennyire népszerűek a gyűjtők körében. Személy szerint én ezek a kis papírszalagok miatt szeretem a japán kiadványokat és megszállottan vadászok egy-egy ritka példányt (persze csak ha „obi included”). Érdekesség, hogy az obi nem csak japán kiadványoknál tűnik fel. Kínai, taiwani, hong kong-i, dél-koreai, valamint orosz kiadványoknál is használtak hasonló papírcsíkokat az információk saját nyelven történő megosztásához.

Ma már egy gyűjtő tudja, hogy ha egy újabb Vangelis reissue érkezik Japánból, akkor ahhoz biztos egy új obi kerül csatolásra, így azonnal egy „must have” darabbá válik.

Ami kezdetben egy kidobható papírfecninek tűnt, mára a gyűjtők „szent gráljává” vált.

Dátumok és jelölések

A japán kiadványokon nagyon pontosan szerepelnek a dátumok. Nem elégszenek meg azzal, hogy feltűntetik a megjelenés évét, ahogyan azt a legtöbb – nem japán kiadású – CD-knél megszokhattuk. Ráadásul a kiadás dátuma mellett, akár több dátummal is találkozhatunk az OBI-n, az insert-en és/vagy a hátsó borítón. Nagyban megkönnyíti a dátum értelmezését, hogy a magyar írásmód szerint, év-hónap-nap formátumban írják. A dátumok általában egy vékony szegéllyel körbezárt, kis téglalapban jelennek meg.

Legfelül mindig a japán megjelenés dátuma látszik. Újra kiadások esetén az újrakiadás dátumát tűntetik fel. A zárójeles dátum az eredeti – nemzetközi- megjelenést mutatja. Az évszámok jelzése a kilencvenes évektől egyértelmű. Azonban a CD megjelenésekor az évszámokat még betűkkel helyettesítették. A „NIHON RECORD” szó, vagyis a Japán Hanglemezipari Szövetség betűi jelöltek egy-egy évet (az ismétlődést kizárva).

N – 1984, I – 1985, H – 1986, O – 1987, R – 1988, E – 1989, C – 1990, D – 1991

Több kiadó már 1989-től átállt az évszámok két számjegyű megjelenítésére. A Direct még „R” betűvel jelent meg, azonban a Themes borítóján már „89” van az „E” helyett. 1992-től teljesen elhagyták a betűket a kiadók. (Szerencsére elfogytak...)

A téglalapban vagy mellette látható betűknek is jelentésük van.

Ⓨ ún. "Yogaku", jelentése: „nyugati zene”, vagyis a kiadói jogok Japánon kívül vannak

Ⓛ ún. „Hogaku”, japán zene (ilyennel Vangelis esetében nem találkozhatunk)

Ⓧ kölcsönzés nem engedélyezett (ha ehhez dátum is kapcsolódik, akkor az azt jelzi, meddig érvényes a tiltás) – Japánban nagy divat, hogy a CD-ket nem veszik, hanem inkább kölcsönzik, valószínűleg ezzel a korlátozással próbálták a nyugati kiadók inkább a vásárlást ösztönözni.

Ⓟ kizárólag a hangfelvétel jogvédettségére utal

Ⓒ jogvédett tartalom (borító, képek, dalszöveg szerződi jog)

A japán CD-kre jellemző, hogy a rögzített ár az OBI-n szerepel, vagyis kiskereskedelmi árat nem a CD-boltos határozza meg. Ennek időkorlátot is megszabnak és gyakran ez is megjelenik a borítón, vagy az OBI-n. Így jelölik azt a dátumot, ami után lehet árkedvezményt alkalmazni a kereskedőnek.

再 ÉV-HÓNAP-NAP ま で

Több Vangelis CD esetében találkoztam egy kis csillag ikonnal (★) a dátum környékén. Pontosan ennek jelentéséről nem találtam információt, de valószínű az árszintkorlátozáshoz köthető, amely egy fix időszakra (fél-egy év) utalhat.

Néhány értelmezési példa (nem Vangelis CD-k):

Insert

Az obi mellett létezik egy másik fontos papírdarab a japán kiadványok esetében, ami legalább olyan fontos a gyűjtőknek, mint az obi. Ez pedig az ún. „insert”. Létezik magyarosítva az „inzert” szó, de a jelentése alapján nem biztos, hogy alkalmazható ebben az esetben, így inkább maradok az angol írásmódnál.

Az insert célja szinte megegyezik az obi-éval: átadni az információt a kiadványról, japán nyelven. Mivel méretét tekintve sokkal nagyobb, mint az obi, több információ megjelenítésre szolgál. Az obi-nál szemléltetett adatokon túl még tartalmazhatja a dalszöveget (eredeti nyelven és japán nyelvre lefordítva), az előadóról részletes bio-, és diszkográfiát, fényképet, grafikát, de akár más kiadványok promócióját is. Már a bakelitlemezeknél megjelentek az insertek. Általában a lemeztokban kapott helyett ez a lap, melynek mérete megegyezett a lemeztok méretével. Legtöbbször egy kétoldalas lap, de van kinyitható és lapozható verziója is. 7” single vinyl-ek Japánban érdekes módon nem a nyugati világban megszokott csomagolásban kerültek kiadásra, hanem a korong egy teljesen egyszerű papírtokban van, a borító és az insert egy-egy lapra van nyomtatva külön-külön és az egész egy műanyag fóliában van helyezve.

CD-k esetében az insert mérete jellemzően nagyobb, mint a booklet mérete, de össze van hajtogatva akkorára, hogy beférjen a bookletbe, így a CD-tokban lehet tárolni. A bookletben található – általában angol nyelvű – információkat az inserten jelenítik meg japánul. Találkoztam olyan Vangelis kiadvánnyal, amelyben a booklet volt japán nyelvű és nem volt insert, de ez a ritkább, mivel Vangelis esetében nyugati előadóról beszélünk, ritka az a olyan kiadás, ami csak Japánban jelent meg.

Az insert - akár csak az obi - is hozzátesz a japán kiadványokhoz és egy újabb motiváció a gyűjtőknek. Számomra is fontos, hogy az insert is legyen meg az obi mellett, azonban ha találnék egy olyan ultra ritka kiadványt, ahol árulnak egy verziót obi nélkül és egy másikat insert nélkül, akkor inkább az insert nélkülit venném meg, vagyis számomra az obi jelenléte fontosabb. (Tudom, élelemes és gazdag gyűjtők megvennék mindkettőt 😉).

Szériák

A szériák általában egy témakör köré csoportosítható zenei anyagok gyűjteménye. Nevezhetjük sorozatnak is. A témakör lehet például egy bizonyos műfaj, egy zenei korszak, egy top lista, vagy akár egy akciós kampány is. Ilyenekkel nemcsak Japánban találkozhatunk, de itt sokkal jellemzőbb, mint a nyugati világban. A szériákra jellemző, hogy a CD-k azonos áron kerülnek értékesítésre, hasonló OBI-val és folytatólagos katalógusszámmal vannak ellátva.

Szerencsére Vangelis esetében is számos ilyen szériának köszönhetünk nagyon sok újrakiadást. A 90-es évektől még a mai napig is jelennek meg olyan sorozatok, amibe belefér egy-egy Vangelis lemez is.

Íme, néhány példa:

Kép	Kategória	Album(ok)
	Akciós filmzenei CD-k	Chariots of Fire
	Polydor népszerű kiadványai	Chariots of Fire, Antarctica, Soil Festivities, Mask, Short Stories, The Friends of Mr. Cairo, Private Collection
	Nippon Phonogramm – Szuper rock CD-k	666
	Mercury Music válogatások	Themes
	Filmzenei mesterművek (2024 újrakiadás)	Chariots of Fire (2006 remaster)
	Universal akciós kiadványok	Odyssey
	Rock aranykora 1965–1975	End of the World
	Warner Music Japan – prog. rock kollekció	The City, Voices, Oceanic, El Greco, Change We Must, 3 Ships, Olias of Sunhillow
	Sony Music – prog. rock kollekció (mini vinyl)	Heaven and Hell, Spiral, Beaubourg, Albedo 0.39, Direct, ABWH

A példákon is látni, hogy a tematikák elég változatosak. Bizonyos esetekben több tematika is keveredik, pl.: filmzenei kiadványok akciós (1500 yen) áron. Néha a témakörhöz elég műfajidegen darabok is bekerülnek a szériába, pl.: a progresszív rock kollekcióba bekerültek a 90-es évek Vangelis albumai, amiket nehezen lehet progresszív rocknak értelmezni. Előfordul olyan eset is, hogy egy kiadvány csak egy széria tagjaként jelent meg, sem előtte, se utána nem. Ilyen a The Friends of Mr. Cairo első kiadásának, a hatszámos verziónak a CD kiadása, mely csak és kizárólag Japánban jelent meg CD-n, a Polydor Polular CD Nice Price széria egyik kiadványaként. Egy-egy szériához, mint például legutóbb a Sony Music mini LP replica szériájához a Disc Union ad a vásárlónak egy tárolókartont is, amitől még exkluzívabb gyűjtői darabokká válnak ezek a sorozatok.

Rental CD

Japánban a CD kölcsönzés mind a mai napig létezik, bár a digitális zenei platformok megjelenésével elkezdett háttérbe szorulni. Európában és Amerikában is óriási kultusza volt a VHS-kölcsönzőknek, melyek iránt ma nosztalgiával tekintünk. Bár voltak DVD kölcsönzők is, azonban az internet elterjedésével ezek népszerűsége nem tudta elérni a videokazetta-kölcsönzőkét. Érdekes, hogy a nyugaton a zenei CD-k kölcsönzése egyáltalán nem terjedt el. Magyarországon nem is hallottam ilyenről. Én általános iskolásként a könyvtárba jártam Vangelis CD-ket kölcsönözni és annyiszor hosszabbítottam a kölcsönzési időt, hogy már-már sajátomnak tekintettem. Aztán kaptam egy CD-írót a számítógépembe… 😉

Mikor az első CD-k megjelentek a 80-as években, az áruk - értehető módon - igen magas volt. Japánban a CD-ket kifejezetten drágán árulták és az új megjelenések árát mind a mai napig megkérik. Szerencsére vannak azonban olcsóbb reissue szériák is. A magas ár miatt Japánban elterjedtek a CD kölcsönzők, ahol pár száz jenért hozzájuthatott a zeneszerető a több ezer jenes CD-hez, ráadásul magán célra még legálisan le is másolhatta azt. A japánok sokkal inkább szeretik fizikai formában birtokolni a zenét, még ha másolat is, ezért a 2000-es évek mp3-bumja mellett is elég népszerűek maradtak a CD-k és a kölcsönzők. Haladva a korral már on-line is lehetett lefoglalni lemezeket és azokat emberi kontakt nélkül, automatában át lehetett venni, illetve vissza lehetett adni.

A fentiekre tekintettel érthető tehát, hogy a másodlagos piacon is megjelennek a kölcsönzői CD-k, miután egy-egy kölcsönző bezárt, vagy kivonta az adott példányt a készletről. Az ilyen lemezekhez az esetek 99%-ban már nincs obi. Mivel ezek a CD-k kézről kézre jártak, valószínűleg már a legelején elkavarodott az obi, de lehet már a kölcsönző kidobta azt. A CD tokon és lemezen általában található egy sorszám, ami a kölcsönzői beazonosítást szolgálta, valamint egy matrica is előfordul, amely jelzi, hogy ez a CD egy kölcsönzői példány volt. A gyűjtők nem nagyon vásárolják ezeket a használt lemezeket, mivel elég viseletesek, az obi és az instert hiányzik, valamint CD lejátszhatósága is kérdéses. Nekem nincs a gyűjteményben ex-kölcsönzői kiadvány (legalábbis nem tudok róla).

CD on Demand

A CD on Demand egy nagyon furcsa, mai szemmel elég bizarr kezdeményezés volt a lemezkiadók részéről az ezredforduló idején. Nem csak Japánban volt ilyen kezdeményezés, hanem például az Egyesült Királyságban is. Utóbbi sokkal inkább releváns Vangelis vonatkozásában, így arról, majd külön fogok írni. Most nézzük meg általánosságban a japán „igény vezérelt CD”-t.

A kiadók akkoriban úgy gondolták, hogy a készletről kifogyott, kifutott CD-ket úgy pótolják, ahogy arra igény van. Igen, ez azt jeleni, hogy kérésemre az Universal, vagy Columbia kiír akár egyetlen egy CD-t csak Nekem. Bizzarul hangzik, nem? Alapvetően nem volt rossz gondolat. Nincs raktározási költség, környezetbarát, nem keletkezik felesleg, ami később hulladékká válik és ami a legfontosabb a zeneszerető szempontjából az, hogy nem kell a másodlagos piacon kifizetni vagyonokat, ha egy kifutott példányhoz szeretne hozzájutni. Szándékosan zeneszeretőt írtam és nem gyűjtőt. A gyártó bekerülési költségét, így az árat is le lehetett faragni az így kiadott lemezeknél. Az igényt le lehetett adni üzletben személyesen, de interneten keresztül is lehetett rendelni. Az igény szerinti CD-t egy audió specifikus CD-R lemezre kiírták, melyre minimális információkat rányomtattak (előadó, album cím, tracklist). Nagyobb grafikai elemeket, teljes színezést nem kapott a korong. A borító grafikája megegyezett az eredetiével, de nem bookletként került a tokba, hanem egy nagy papírlapra nyomtatták a booklet tartalmát és azt összehajtották a tok méretére. A hátsó borítóra került az eredeti hátsó borító kisebbített mása, valamint az „újrakiadásra” vonatkozó információk. Ami nagyon fontos, hogy a hangminőség teljesen megegyezik az eredetiével, azonban ki kell emelni, hogy ezek nem remaster CD-k. Japánban, a Columbia kiadó „R-Ban” szolgáltatására találtam fényképes példákat. Vangelis-re vonatkozóan ilyen, igény szerint készített CD-vel nem találkoztam eddig, Japánban. Ez azért is lehet, mert ez a szolgáltatás nem volt hosszúéletű a szigetországban. Az igazi gyűjtők inkább a másodlagos piacon keresték az első (vagy korábbi) kiadásokat, a nem megszállott zeneszeretők pedig beérték a kölcsönzői CD meghallgatásával, lemásolásával.

Egy példa (nem Vangelis) az eredeti CD-re (bal) és a CoD CD-re (jobb):

Hamisítványok

Minden olyan gyűjthető termék piacán, ahol van kereslet és a gyűjtők hajlandók akár nagyobb összeget is kifizetni egy-egy ritka darabért, megjelennek a hamisítványok. A CD-k és egyben a japán CD-k piacán sincs ez másképpen. Én is futottam már bele ilyen hamisítványba. Viszonylag kezdő voltam még akkor, és sikerült olcsón beszereznem két Aphrodite’s Child és egy See You Later mini LP replica CD-t. Mindhárom japán kiadásnak tűnt. Miután megérkeztek postán és kezembe vettem a kiadványokat egyből éreztem, hogy valami nem stimmel. Az egész tok, obi, insert túl gagyinak tűnt, miután megnéztem a korongokat egyből láttam, hogy ezek hamisítványok. Teljesen más volt az artwork a hamisítvány korongján, mint az eredetién. Miután megismerkedtem a Discogs-szal igazolódott be gyanúm, hogy ezek orosz „japán CD-k”. Mai szemmel nézve elég sok árulkodó jel van, ami alapján ki lehet szúrni, akár egy internetes fotóról, hogy eredeti vagy hamis-e a kiadvány.

Ha bizonytalanok vagyunk az eredetiséget illetően, kérjünk képen a korongról és ne nagy a borítóról. A korongra nyomtatott szövegek, vagy artwork nagyon sokat elárul. Ha még így is vacillálunk kérdezzünk meg egy gyűjtőtársat, vagy inkább ne vegyük meg a CD-t. Szintén nagyon gyanús, ha jóval a másodlagos piaci átlagár alatt árulják a lemezt. A Discogs-t is segítségül tudjuk hívni, mert ott még a hamis kiadványok (unoffical release) is szerepelnek, gyakran képekkel és ott meg lehet nézni azt is, hogy egy-egy eredeti kiadvány milyen átlagáron cserélt gazdát a platformon keresztül.

Egyéb extrák

A fent leírtakon túl van még néhány dolog, ami különlegessé teszi a japán kiadványokat. Mint azt már említettem, első japán Vanglis CD-met azért vásároltam, mert teljesen eltérő borítóval jelentek meg, mint az európai kiadások. Ilyen volt például az Invisible Connetions, az Alexander vagy a külön féle Anthem kiadványok. Az eltérő borító egy gyűjtő számára azonnal kívánatossá teszik a japán lemezeket. Bár Vangelis esetében nem találtam ilyet, de vannak olyan kiadványok, amiknek a japán kiadása egy, vagy több extra dalt is tartalmaz, ami lehet egy karaoke verzió, egy korábban csak single-ként kiadott dal, de előfordul, hogy egy addig teljesen ismeretlen és kiadatlan dal kerül a korongra. A Daft Punk Random Access Memory japán CD-jére például egy ilyen dal (Horizon) került. Ha már elkalandoztam a Daft Punk felé, akkor a következő japán extrát is a zenekar egyik kiadványánál láttam. A CD-hez ajándékként kis LEGO-szerű minifigurákat adtak ajándékba, ami a zenekar két tagját modellezte. Sajnos Vangelisről nem tudunk beszerezni ilyen játékfigurát, azonban sikerült egy olyan kiadványt találnom, amin van Vangelis dal és járt hozzá ajándék figura. Hong Kongban jelent meg két féle, a 2002-es foci VB-hez kapcsolódó válogatás album, amin az Anthem is helyett kapott és a két féle kiadáshoz két féle labdarugó-játékfigurát csomagoltak. Az ilyen különleges kiadások általában erősen limitáltak. A hong kong-i CD-k például csupán 1.100 példányszámban készültek. A minifigurákon kívül még ajándékként adhatnak matricákat, kártyákat, posztereket egy-egy kiadványhoz.

Az is egyfajta extrának tekinthető a gyűjtők körében, hogy vannak olyan kiadványok, amik csak Japánban jelentek meg. Vangelis esetében is van néhány ilyen kiadvány. Nem meglepő módon a 2002-es Japán és Dél-Korea által rendezett világbajnoksághoz kapcsolódó kiadványok legtöbbje ilyen. Ezeken megtaláljuk az Anthem többféle verzióját. A „Best Selection” elnevezésű 1994-ben megjelent Vangelis válogatásalbum is csak a japán piacra készült. Ehhez hasonló dallistával nem található válogatás album Japánon kívül.

Manapság leginkább az ún. Deluxe Box kiadásokba szokták az extrákat csomagolni, melyekért elég busás árat kérnek a kiadók. Könyvek, matricák, poszterek, pendrive-ok szoktak az ilyen exkluzív csomagok részei lenni. Vangelis esetében nem sok ilyenről beszélhetünk, Japán kiadásban meg egyáltalán nem jelent meg ilyen gyűjtői kiadás. Példaként említhetjük a Juno To Jupiter 2022-ben megjelent deluxe kiadását, melyen a vinyl és CD mellett egy képeskönyv és egy Vangelis által „dedikált” könyvjelző is helyt kapott.

Manapság leginkább az ún. Deluxe Box kiadásokba szokták az extrákat csomagolni, melyekért elég busás árat kérnek a kiadók. Könyvek, matricák, poszterek, pendrive-ok szoktak az ilyen exkluzív csomagok részei lenni. Vangelis esetében nem sok ilyenről beszélhetünk, Japán kiadásban meg egyáltalán nem jelent meg ilyen gyűjtői kiadvány. De nemzetközi példaként említhetjük a Juno To Jupiter 2022-ben megjelent deluxe kiadását, melyben a vinyl és CD mellett egy képeskönyv, valamint egy Vangelis által „dedikált” könyvjelző is helyt kapott.

Vinyl

Bevallom a mindig is jobban izgatott a CD-k gyűjtése, mint a vinyl-lemezeké, de természetesen Vangelis gyűjtőkent ezek a kiadványok is fontosak számomra. Lehet a CD szeretet onnan fakad, hogy a 1990-2000-es években nőttem fel. A már korábban említett diagramm is jól szemlélteti, hogy a CD-k elterjedése Japánban már a 1990-re lenullázta a vinyl-piacot. Európában a lemezek azért még kitartottak a kilencvenes évek közepéig. Az 1985-ben megjelent Mask volt Vangelis utolsó albuma Japánban, amely megjelent még „bakeliten”. Utána teljes „csend és hullaszag”, egészen a 2002-ig. Akkor a labdarugó-világbajnokságnak köszönhetően egy remix-kiadványon bukkan fel a Mester neve. Ez azt is jelenti, hogy nem lehetetlen vállalkozás összegyűjteni Vangelis japánban megjelent nagylemezeit. Én rajta vagyok az ügyön, de sajnos (túl) sok CD van még a prioritási sorrendben. Természetesen nem ugrok el egy-egy jó ajánlattól, és kihasználom azt is ha hazánkban árul valaki japán Vangelis LP-t. Sajnos, aki ilyet árul és ilyet tulajdonol, tisztába van annak értékével és meg is szokták kérni az árát, gyakran túlzóan.

A japán kiadású LP-khez szinte minden esetben társul OBI és insert is. Ritkább esetben matrica is található a borítón vagy a csomagoláson. Az OBI a teljes borítót átfogja, az insert is akkor méretű, mint a korong maga. Létezik olyan csomagolás is, ahol az insert van meghosszabbítva és OBI-ként behajlítva. Én még Vangelis kiadvány esetében nem találkoztam ilyennel. A 7” single lemezek esetében már eltérőbb a csomagolás a megszokottól. A lemez általában egy sima papírtokban van, amit vagy teljesen fehér, vagy valamilyen általános grafikát tartalmaz a kiadóra vonatkozóan. A borítókép és leírás egy külön papírlapon szerepel, éppen ezért ezt a papírt és a papírtokos lemezt még egy műanyag tokba szokták tárolni.

Kedvenc japán kiadványom vinyl-en a La Fete Sauvage, az egyedi borítójával. Az igazi ritkaság a lemezek között az Aprhodite’s Child 666 konceptalbumának japán kiadása, szintén egyedi borítóval.

Kazetta

Be kell vallanom őszintén, hogy a japán kiadású kazetták számomra teljesen ismeretlenek. Nem is nagyon találkoztam eladó példánnyal igaz, nem is nagyon kerestem kifejezetten japán MC-ket. A kazetta, mint formátum Japánban sosem tudta átvenni a hanghordozók vezető szerepét. Mire legyűrte volna a vinyl-t, jött a CD. A Discogson is kevés japán kiadású Vangelis kazettát találni. 1980-ban megjelent a Heaven and Hell kazettán, bár ehhez borítóképet nem töltöttek fel, így kezeljük ezt fenntartással. Ami biztos, hogy a Chariots of Fire 1981-ben megjelent kazettán Japánban. A legnépszerűbb kazettakiadvány Japánban az Antartica volt. A Mask 1985-ben megjelent kazettán, viszont innentől már nem találunk új kiadású kazettákat a szigetországban a Discogs adatbázisa szerint.

A kazettákat többféleképpen csomagolták. A műanyagtokot még egy vastagabb papírba tették, ami teljesen körbe fogja a tokot (full O-card). Van olyan eset, amikor ezt a vastagabb papírnak csak a felét használták és azt be is rakták a műanyag tokban (cut O-card). De alkalmazták az általunk jobban ismert kihajtható borítót is (muli-side J-card). A kazettatokban általában egy japán nyelvű insert-et is elhelyeztek.

Videó formátumok

Bár az egész megszállott gyűjtésem kezdetét a Mythodea DVD megvásárlásához kötöm, Vangelis gyűjtőként - érthető módon - a fókuszom a hanghordozókon van. Sokáig nem is foglalkoztam a videós anyagokkal, de egy-egy hazai olcsó DVD-t, vagy használt VHS-t megvettem. Aztán később már néhány különleges, hazai kiadásban nem elérhető filmet megrendeletem külföldről, de a fókusz mindig is a CD/LP-n maradt. A videós anyagok vásárlása inkább ad hoc mind a mai napig. Mondhatnám úgyis: ha éppen szembe jött valami jó áron, akkor megveszem. Éppen azért japán kiadású videós anyagból nincs sok a gyűjteményemben. Talán nem meglepő, hogy Japánból az Antarctica című filmet rendeltem meg elsőként. Azóta DVD, Blu-ray és VCD formátumban is szert tettem a filmre.

Japánban még népszerű formátum volt egészen a 2000-es évekig az ún. LaserDisc. Ez egy, a CD-re hasonlító, de LP méretű audió és videó rögzítésére alkalmas adathordozó. A Phillips, a Pioneer és a MCA filmstúdió által kifejlesztett videokorongot 1978-ban kezdték el forgalmazni az USA-ban. Ez volt az első optikai lemez, melyre lehetett több sávos hangot rögzíteni. DiscoVison és LaserVison néven is forgalmazták, de a köztudatban a Pioneer cég általi elnevezés, a LaserDisc elnevezés honosult meg. Európában egyáltalán nem terjedt el ez a formátum, sőt még az Egyesült Állomkban sem volt olyan sikeres, mint azt várták. Japánban és Délkelet-Ázsiában viszont nagyon népszerűvé vált a formátum. A DVD elterjedése teljesen leváltotta a formátumot. Az utolsó LaserDisc-lejátszót Japánban 2009-ben gyártották. Nekem sajnos japán kiadású LaserDisc-em nincs, de különlegességnek egy amerikai kiadású Blade Runner LD-t beszereztem.

Egy másik, különleges formátum is népszerű volt a szigetországban, a VHD (Video High Density). Ez szintén egy videolemez, amely egy műanyag tokban volt tárolva és a tokból a lejátszó vette ki a lemezt, nem a felhasználó, ezzel elkerülve az érintkezést. A lejátszó a lemezt fizikailag, tű segítségével olvasta le. Japánban 1981-ben jelent meg. Próbálták az USA-ba és az Egyesült Királyságba is bevezetni. Ezekben a régiókban azonban nem volt sikeres. A VHD lemez képminősége volt a legjobb a kortásaihoz viszonyítva. Lehetőséget nyújtott fejezetek címkódos keresésére és megjelent 3D-s változat is. Próbáltak digitális játékokat is tárolni a lemezen, valamint volt kizárólag hangot tartalmazó verzió is (AHD). 1990-es években jelentek meg az utolsó filmek. Vangelis vonatkozásában a Blade Runner-t és az Antartcitca-t láttam VHD kiadásként. Utóbbit – sok hezitálás után – megvettem. Úgy voltam vele, egy ilyen történelmi videóformátumból legyen egy példány a gyűjteményemben.

A népszerű VHS, DVD, HD DVD, Blu-ray formátumokon Japánban is sok olyan film jelent meg, mely Vangelis zenéjét tartalmazza. A Tűzszerkerek, az Antarctica, a Szárnyas Fejvadász és a Nagy Sándor, a hódító több kiadásban is megjelent. Vannak azonban ritkaságok is. Georges Braque festőről szóló film csak Japánban jelent meg és ott is csak VHS-en. Ez konkrétan beszerezhetetlen. Szintén ritkaságnak számítanak azok a VHS-kazetták, melyek a 2002-es foci világbajnokságot promótálták, természetesen Vangelis zenéjével is.

Ahhoz, hogy az internet, a torrentezés és a streaming világában is megtartsák a fizikai filmes adathordozók iránti keresletet, inkább a gyűjtőket célozták meg a kiadók ún. gyűjtői kiadásokkal. A méltán híres kultfilm, a Szárnyas fejvadász esetében több ilyen kiadásról is beszélhetünk. Magyarországon is jelentek meg ilyen gyűjtői bokszok. A legkülönlegesebb a műanyag aktatáskába csomagolt kiadás. Rengeteg lemezzel, autó- és unikornismakettel, fotókkal, grafikákkal. Viszont a zenegyűjtők nagy bánatára még ebbe a vaskos kiadásba sem fért bele egy Blade Runner CD…

Van a gyűjteményeben azonba egy olya ritka Blade Runner press kit, amelyet Németországban adtak ki 1994-ben. A "press kit" a forgalmazó, vagy kiadó által a sajtónak átadott promóciós csomagot jelenti. Jelen esetben ez tartalmazza a Szárnyas Fejvadás filmet VHS-en, valalmint a filmzenei albumot, továbbá 40 oldalnyi információs anyagot a filmről.

Sajnos a videók gyűjtésére legalább annyi időt és pénzt kéne szentelni, mint a zenei anyagok gyűjtésére. Ezért a Vangelishez kapcsolódó videók gyűjtése számomra mellékesnek mondható, de üde színfoltja a gyűjteményemnek ezek a darabok is.